Hogyan került kapcsolatba a baromfitenyésztéssel? 

1996-ban kerültem a Zalabaromfihoz, ott lettem először a termeltetés koordinátora, majd később vezetője. Ott láttam, hogy ezzel melléktevékenységként is érdemes foglalkozni, és ez egész jó jövedelemkiegészítést hozhat. Annak idején ezt a Zalabaromfinál meg is engedték, vállalkozást lehetett mellette indítani, tehát egyféle kiegészítésként indult. Először a becsvölgyei teleppel indultunk el, és utána, ahogy láttam, hogy van értelme csinálni, úgy növekedtünk, vettük meg a többi telepet, így nőtt a volumene a tevékenységünknek. És ahogy vettük a telepeket különböző neveken, úgy is hagytuk, mert így kis telepekként tudtunk megmaradni, külön elszámolásban. 

Ez volt az eredeti terv is?  

Nem volt ez tervem. Amikor az egyetemen tanultam a baromfitenyésztést, egyáltalán nem szerettem és úgy gondoltam, hogy bármi mással fogok foglalkozni, de baromfival biztosan nem. Sertéstenyésztésből, sertéshúsminőség-vizsgálatból írtam a diplomámat, az a terület sokkal jobban érdekelt. Aztán jött a lehetőség, hogy a Zalabaromfinál helyezkedjek el, és ez hozta magával a többit, mint egy mókuskerék. Az ember belekerült, és utána nem volt megállás. De nem, nem gondoltam volna sohasem, hogy valaha baromfival fogok foglalkozni. 

De azért nem bánja, hogy erre kanyarodott az élete?   

Nem. Ez így alakult, hogy mindig vásároltunk, növekedtünk, és egy idő után nem is volt opció, hogy kiszálljunk, hanem inkább mindig előre mentünk. A növekedés és a fejlődés volt a cél mindig. 

Tervez még további növekedést?                                         

Minden vállalkozásban a növekedés a fontos. De jelenleg nem a bővülésben, hanem a technológiában, a folyamatos fejlesztésben és megújításban gondolkodunk. Nem feltétlen abban, hogy még nagyobb termelési volumennel dolgozzunk, hanem hogy hatékonyabbak legyünk. Jelenleg a vágóhídi kapacitás is szűkült, a Dunántúlon egyre kevesebb vágóhíd van. Az itteni nagy integrációkba mi nem akartunk beszállni, inkább a kisebb vágóhidakkal dolgozunk, és saját integrációban termelünk. 

Ha lenne rá lehetőség, mekkorára növelné a vállalkozást? Mi lenne az a cél, amit szeretne elérni?  

Hogyha a növekedés terén nézzük, akkor most nagyjából másfél millió csirkét állítunk elő. Jó körülmények között ezt háromszorosára kellene emelni, 3-4 millióig, ezután már érdemes lenne továbbgondolni a vertikumot is. 

És hogy látja a baromfipiac jelenlegi helyzetét?  

Bizakodóak vagyunk mindig, mert az embereknek enniük kell, és ez ezután is így lesz, az egyik legolcsóbban előállítható húsféleség pedig a baromfi. Ebben mindenképpen pozitív irányt látok, ez mindenképpen így is fog maradni, szükség lesz rá. Az ágazat jövedelmezősége már egy másik kérdés. Sokszor az okozza a problémát, hogy ez az oldal hullámzó és egy kicsit kiszámíthatatlan. A termelésnek és a kereskedelemnek sok szereplője van, és ebben látom az okát annak, hogy a termelésnek ez a vége beszűkül, kiszámíthatatlanná válik. Ezért is lenne fontos az a bizonyos növekedés, egy komplett vertikum kiépítése, mert ha a vertikum több részletéből az ember foghat pár forintot, az összességében javítaná és kiegyensúlyozottabbá tenné a jövedelmezőséget. 

Tehát a termelés vertikumának bővítésében látja a megoldást?  

Hogyha azt nézzük, hogy egy cég 3-4 millió csirkét termel, ott már egy akkora volumenű takarmány is van mögötte, egész mások a lehetőségek. Valamint a vágás is egy érdekes kérdés, már nem feltétlen élőállatot kell értékesíteni, hanem esetleg a vágott áruval is kereskedhet az ember. Úgyhogy a növekedés ebben az esetben a folyamatos előrelépést jelenti. 

Amikor nem a termeléssel és az üzlettel foglalkozik, mit szeret csinálni? Sokan tudják Önről, hogy a horgászat és a vadászat a fő hobbija, mesélne erről? És mi van még, amivel szívesen tölti az idejét? 

Ez a kettő nagyon sok időt elvitt, úgyhogy horgászni már nem is nagyon szoktam, már csak néhány alkalommal megyek, és a vadászat maradt meg inkább. Emellett a feleségemmel minden héten táncolni járunk, társastáncot tanulunk. Nagyon szeretünk utazni, ha van időnk és lehetőségünk, akkor keresünk valami érdekes úticélt. 

Vadászat terén mi az, amire a legbüszkébb? 

Talán már elmondhatom, hogy most már mindenfelé voltam. Voltam az északi részen, Svédországban, Afrikában, hegyi vadászaton, és itthon is sokat vadászunk, van egy saját vadásztársaságunk, annak az elnöke is vagyok. Nagyon jó területünk van, sok a nagyvad: szarvas, vaddisznó, őz. Elég nagy terítékkel tudunk vadászni minden évben, és azt gondolom, hogy ez olyan lehetőséget biztosít sok vadásznak, amire szívesen emlékeznek vissza. Ilyen nem adódik mindenhol minden évben. 

A vadászat terén mi az, ami még nagy álom, amit szeretne elérni?  

Nem vagyok elégedetlen az eddigiekkel. Itthon rengeteg bikát lőttem, az északi részen főleg madarakat, például nyírfajdot. Dél-Afrikában is voltam már, de igazából az sem nyűgözött le annyira, minta hegyi vadászat, ami nagyon szép. Az egyik legszebb vadászatok egyike például zergére vadászni, amikor a hegyekbe megy fel az ember a hóban, megy az állat után, mert a távolságot le kell győzni. Viszont vadászként nem jártam még Ázsiában, ott jó lenne valamilyen kecskefélére vadászni esetleg.

Szentirmai Eszter
szaktanácsadó
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.