A hazai állattenyésztés egyik legfontosabb pillére a baromfiágazat, hiszen gyorsan forgó, hatékony és jól szervezett termelést tesz lehetővé. Fontos azonban megemlíteni, hogy egyre nagyobb kihívásokat jelentenek és új szemléletet követelnek a növekvő alapanyagárak, fehérjehordozók esetében az importfüggőség, valamint a fenntarthatóság kérdései. Baromfitakarmányozási fejlesztéseink célja tehát a brojlercsirkék és pecsenyekacsák takarmányozásának gazdaságilag és fenntartható módon történő optimalizálása. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a két cél nem egymás ellen dolgozik, hanem összehangolható egymással. Ezt erősítik meg az általunk végzett baromfitakarmányozási kísérletek is. Az elmúlt években a takarmány- és energiaárak soha nem látott mértékben ingadoztak, ami a termelés jövedelmezőségét közvetlenül befolyásolta. Emellett a globális szójapiac hektikussága miatt az alapanyag-ellátás egyre kockázatosabb. A fogyasztók oldaláról pedig egyre erősebb az elvárás a környezetkímélő és fenntartható módon előállított baromfitermékek iránt. A cél tehát kettős: a gazdaságosság fenntartása a környezeti terhelés csökkentése mellett, valamint a hatékonyság és a fenntarthatóság közös nevezőre hozása.

A takarmányozási döntések gyakran egyszerre szolgálnak gazdasági és környezeti célokat. Ezen célok megvalósítására számos eszköz áll rendelkezésre a takarmányozási szakemberek számára. Ilyen például a takarmányok nyersfehérje-tartalmának csökkentése, amely nemcsak a takarmányozási költségek csökkenését, hanem kevesebb ammónia kibocsátását is eredményezi. A helyi alapanyagok használatával pedig a szállítási költségek mérséklése mellett csökkenthetjük a szén-dioxid kibocsátást is. Meg kell említenünk továbbá azt is, hogy a különböző takarmánykiegészítők (pl. enzimek, probiotikumok) használatával jobb fajlagos takarmányértékesítést és szintén kisebb emissziót érhetünk el. Az ivar szerinti tartás és takarmányozás lehetőséget teremt az állatok táplálóanyag-igényének pontosabb kielégítésére, ami hozzájárul a takarmányozás hatékonyságának növeléséhez és az eredményesebb termeléshez. A melléktermékek és alternatív alapanyagok használata pedig lehetővé teszi a takarmányozási költségek további optimalizálását, miközben elősegíti a körforgásos gazdaság megvalósítását. Más szóval: a fenntarthatóság nem többletköltség, hanem a hatékonyság következő szintje.

Magyarországon számos olyan alternatív takarmánynövény és ipari melléktermék áll rendelkezésre, amelyek értékes alapanyagként, fehérjeforrásként szolgálhatnak a baromfitakarmányozásban. Ezek az alternatív alapanyagok nemcsak a környezeti terhelés csökkentéséhez járulnak hozzá, hanem a takarmányozás gazdaságosságát is javítják, mivel jellemzően kedvezőbb áron érhetők el, mint a hagyományos komponensek. A bioetanol-gyártás melléktermékeként keletkező búza/kukorica DDGS (Distillers Dried Grains with Solubles, azaz szárított gabonatörköly) például olyan, költséghatékonyság szempontjából fontos takarmány-alapanyag, amely magas fehérje-, zsír- és rosttartalmának köszönhetően az egyes baromfifajok takarmányozásában értékes táplálóanyag-forrás. A cirok termesztése a kukorica alternatívájaként egyre nagyobb figyelmet kap, mivel kiválóan alkalmazkodik a klímaváltozás okozta kihívásokhoz, aszályos időjárási viszonyok között is stabil termést ad, termesztése kevesebb vizet, valamint vegyszert igényel, ezáltal hozzájárul a fenntarthatóbb mezőgazdasági termelés megvalósításához. A cirok nyersfehérje- és energiatartalma magasabb a kukoricánál, ami további előnyöket biztosít a gazdasági haszonállatok takarmányozásában. Emellett a cirok a kukoricához képest kevésbé fogékony a penészgombákkal szemben, alkalmazásával tehát a mikotoxin-kockázat is csökkenthető. Ez különösen fontos a baromfiágazat számára, hiszen a mikotoxinok még alacsony koncentrációban is az immunrendszer terhelését és a teljesítmény romlását okozhatják. Korábban korlátot jelentett a cirok felhasználásában annak magas antinutritív anyag tartalma (pl. tannintartalom), napjainkra azonban a tudatos szelekciónak köszönhetően ez a kockázat is minimálisra mérséklődött. Gyakorlati tapasztalatok alapján a brojlercsirke- és a pecsenyekacsa-takarmányokban a cirok gond nélkül alkalmazható a termelési eredmények romlása nélkül. A fent említett eszközök gyakorlatba történő átültetésére és a fejlesztési irányok igazolására a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. több kísérletet is végzett brojlercsirkékkel és pecsenyekacsákkal. Ezek célja az egyes alternatív alapanyagok és takarmányozási megoldások az állatok teljesítményére, a termelés gazdasági hatékonyságára gyakorolt hatásának vizsgálata volt. SAJÁT VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK

1. kísérlet

Jelen kísérletben a melléktermék (DDGS) használatát és a kukorica cirokkal történő kiváltásának hatását vizsgáltuk Aviagen Ross 308 genotípusú brojlercsirkék (n=450/kezelés) teljesítményére, a baromfihús-előállítás jövedelmezőségére. A hizlalási időszak 35 napos korig tartott. Az indító fázis takarmányait (0-10 napos korig) különböző fehérjehordozókkal egészítettük ki (növényi fehérje koncentrátum – NF, állati eredetű fehérjeforrások – ÁF1, ÁF2). A nevelő I., nevelő II. és a befejező fázisok takarmányaiban pedig 25-30% kukoricát és 20% DDGS-t (K+DDGS), illetve 30-40% cirkot és 20% DDGS-t (C+DDGS) alkalmaztunk. A termelési paraméterek közül a hizlalási végsúlynál és a fajlagos takarmányértékesítésnél (FCR) nem találtunk szignifikáns különbséget a kontroll csoporthoz képest és az egyes kezelések között sem. (1. ábra). 1 kg élősúly átlagos takarmányozási költségének páronkénti összehasonlításakor mind a növényi, mind az állati eredetű fehérjeforrásokkal induló kezelések esetében a cirok-DDGS kombinációja eredményezett kisebb takarmányköltséget a kukorica-DDGS kezelésekhez képest (2. ábra). A kísérleti kezelések 1 m²-en elérhető fedezeti összegeinek páronkénti összehasonlításakor hasonló eredményeket tapasztaltunk. A növényi és állati fehérjekoncentrátumokat tartalmazó indító takarmánnyal etetett csoportoknál a cirok-DDGS együttes alkalmazása eredményezett magasabb fedezeti összegeket a kukorica-DDGS kezelésekkel szemben (3. ábra), (a fedezeti összeg számításakor az árbevételt a takarmányköltséggel korrigáltuk). Mivel a cirok és a DDGS együttes alkalmazása a termelési eredményeket statisztikailag igazolható módon nem befolyásolta, a növényi eredetű és az egyik állati eredetű fehérjekoncentrátum alkalmazásával indított csoportok esetében pedig nagyobb fedezetet eredményezett a kontrollhoz képest is, így megállapítható, hogy a vizsgált két alapanyag biztonsággal és ökonómiailag is hatékony módon beépíthető a brojlercsirke-takarmányokba. Az említett két alapanyag gazdasági szempontból hozzájárult a takarmányköltségek csökkentéséhez és a fedezeti összegek növeléséhez, javítva ezáltal a termelés hatékonyságát és jövedelmezőségét is. A cirok és a DDGS jól illeszkedik tehát a jövő takarmányozási stratégiáihoz.

2. kísérlet

A 2. kísérletünkben a kukorica cirokkal történő kiváltásának hatását vizsgáltuk Cherry Valley Medium genotípusú pecsenyekacsák (n=300/kezelés) teljesítményére különböző nyersrost szintek mellett. A 37 napos hizlalás során az indító I. (0-7 napos korig), indító II. (8-14 napos korig) és a nevelő (15-37 napos korig) fázisban 4, 5, 6, és 7% nyersrosttartalom mellett, az indító I. fázisban 30-35%-ban, indító II. fázisban 35-40%-ban, nevelő fázisban 40-45%-ban alkalmazott kukorica teljes mennyiségét cirokra cseréltük. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a hizlalási végsúly 7% nyersrosttartalom mellett szignifikánsan nőtt a cirokkal etetett csoportnál a kukoricás takarmányokat fogyasztó kontroll csoporthoz képest (p<0,05). Hizlalási végsúlyban 4%; 5%; 6% nyersrosttartalom mellett nem volt a cirok és a kukorica alkalmazása között statisztikailag igazolható különbség (4. ábra). A kukorica cirokkal történő helyettesítése 6% és 7% nyersrosttartalom mellett szignifikánsan csökkentette a fajlagos takarmányértékesítést (p<0,05). 4% és 5% nyersrosttartalom mellett nem volt a két csoport eredményei között különbség (5. ábra). 1 kg élősúly átlagos takarmányozási költségének páronkénti összehasonlításakor a 4%, 6% és 7% nyersrosttartalomnál is a cirok alkalmazása csökkentette a költségeket, 5% nyersrosttatalomnál azonban azonos volt a két csoport takarmányköltsége (6. ábra). A kísérleti kezelések 1 m²-en elérhető fedezeti összegeinek páronkénti összehasonlítása során a magasabb, 6% és 7% nyersrosttartalmú kezeléseknél a cirkot tartalmazó takarmányt fogyasztó csoportok nagyobb fedezetet termeltek a kukoricás kezelésekhez képest (7. ábra). Összességében a naturális mutatók alapján megállapítható, hogy a pecsenyekacsák takarmányozásában a kukorica helyettesítésére használt cirok a termelési eredményeket kisebb nyersrosttartalmak mellett nem befolyásolta, nagyobb nyersrosttartalomnál (7%) azonban pozitívan hatott rá, a takarmányozási költségeket csökkentette, a fedezeti összeget pedig növelte a kukoricás kezelésekhez képest. Következtetések és javaslatok Kísérleti eredményeink igazolták, hogy a DDGS, mint ipari melléktermék, valamint a cirok, mint alternatív takarmány-alapanyag sikeresen alkalmazhatók a brojlercsirkék és a pecsenyekacsák takarmányozásában. A hizlalási eredmények alapján ezek az alapanyagok a hagyományos (búza-kukorica-szója alapú) takarmányokhoz hasonló, gazdaságosság (fedezettermelő-képesség) szempontjából pedig jobb eredményeket biztosítottak. A DDGS használata nem csupán a takarmány-alapanyagok körét bővíti, hanem hozzájárul a fenntarthatóság és a körforgásos gazdálkodás megvalósításához is. A cirok alkalmazásával kapcsolatban pedig kísérleti eredményeink alapján megállapítható, hogy a kukorica akár teljes mértékű kiváltására is alkalmas. Összességében elmondható, hogy a vizsgált alapanyagok a körforgásos gazdálkodás és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is ígéretes és indokolt alternatívát jelentenek a baromfitakarmányozásban.

Dr. Juhász Anita termékmenedzser Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.

Kovács Péter agrárközgazdász