A ragadós száj- és körömfájás (RSzKF) betegséggel kapcsolatos előző áttekintés megjelenése óta sajnos további telepeken állapította meg mind a magyar, mind a szlovák állategészségügyi hatóság a vírus jelenlétét, így a főbb események kronológiai sorrendjét, valamint az érintett telepek állatállományáról elérhető információkat az alábbi táblázatok foglalják össze:

A rábapordányi szarvasmarha telep közvetlen szomszédságában lévő sertéstelep állatainak leölését preventív céllal rendelte el a hatóság, megelőzvén az esetleges befertőződés következtében bekövetkező intenzív vírusürítést.

Az Állategészségügyi Világszervezet ábrája a tagországok RSzKF státuszát szemlélteti, melyen Magyarország és Szlovákia, mint fertőzött ország (mentes státusz felfüggesztve) valamint Németország, már, mint vakcinázás nélküli mentes ország látszik.

A járványügyi nyomozás alapján a darnózseli és a dunakiliti kitörések részben az állati melléktermék részben a tej-szállítás, -begyűjtés útvonala révén kapcsolódnak a kisbajcsi, illetve a levéli telepekhez, ezért ezeket másodlagos, míg a kisbajcsi, a levéli, valamint a rábapordányi kitörést elsődleges kitörésként tartja számon a hatóság. A szlovák hatóságok által végzett vizsgálatok szerint az első és az ötödik szlovákiai kitörést elsődlegesként a többit másodlagos kitörésként határoztak meg. Szlovákia területén az utolsó kitörés észlelése óta újabb gyanú nem merült fel.

A jelen járványhelyzetben a vírus terjedésében – különösen az első három szlovákiai kitörés eredetét tekintve – jelentős szerepet tulajdonítanak a szélnek, mely az angliai 2001-es járvány tapasztalatai szerint akár 17 km-es távolságra is képes a vírust terjeszteni, amit mindenképpen számításba kell venni a védekezés és a megelőző intézkedések szervezése során.

A magyarországi kitöréseket, és az azok körül meghatározott védő- és megfigyelési körzeteket, valamint a további korlátozott területeket szemlélteti az alábbi ábra:

A szomszédos Ausztria a magyarországi és a szlovákiai kitörésekre megerősített intézkedésekkel reagált, többek között 23 kisebb határátkelő helyét zárta le. Ausztria területén a magyarországi kitöréssel kapcsolatban kijelölt felügyeleti zónába 8 farm esik, összesen 43 állattal. A további korlátozás alatt lévő területek Alsó-Ausztria és Burgenland tartományokat érintik, 1103 tartási hellyel, 82 064 fogékony állattal (melyek közel 80%-a sertés). A területen kockázatbecslésen alapuló mintavételt és klinikai vizsgálatokat végez a hatóság. Az osztrák-szlovák határ közelében lévő szlovákiai kitörés kapcsán kijelölt további korlátozott terület szintén érinti Ausztriát, azonban itt fogékony állatot tartó gazdaság nincs.

Ausztria RSzKF miatti korlátozás alatt álló területeit az alábbi ábra szemlélteti:

A ragadós száj- és körömfájás Ausztriát szerencsére nem érte el, azonban a kéknyelv betegség, mely szintén kérődzőket veszélyeztető, ízeltlábú vektor közvetítette vírusos betegség, 2016 után 2024 szeptemberében jelent meg újra az országban. A védekezés keretében, a kéknyelv betegség tüneteit mutató állatokból származó mintákat egyúttal száj- és körömfájás tekintetében is vizsgálja az osztrák hatóság.

A ragadós száj- és körömfájással ellentétben, a betegséggel szemben inaktivált vakcinák elérhetők, jelen járványhelyzetben a 3-as szeritípus elleni inaktivált vakcina az ajánlott. A járvány 2024.09.01 és 2025.04.17. közötti állapotát és az azonosított szerotípusokat mutatja az alábbi ábra:

A vadállomány érintettségét eddig egyik országban sem állapították meg.

Vakcinázás

Az RSzKF elleni járványvédelmi intézkedések során több ízben is ún. szuppresszív vakcinázást alkalmazott a hatóság.
A szuppresszív vakcinázás alkalmazása olyan területen lévő gazdaságban lehetséges, ahol kizárólag a fertőzött állatok kiirtásával összefüggésben elvégzett sürgősségi vakcinázással lehetséges a külvilágba kerülő ragadós száj- és körömfájás-vírus mennyiségének csökkentése. A szuppresszív vakcinázásba bevont gazdaságok fogékony fajba tartozó állatállományának leölése logisztikai okokból elhalasztható, amíg a biztonságos ártalmatlanításhoz szükséges feltételeket megteremtik (23/2005. (III.23.) FVM r.).

A szuppresszív vakcinázás tehát egyrészről a fertőzött állatok által a külvilágba ürülő vírus mennyiségét csökkenti, másrészről az erőforrások előteremtése (humán erőforrás, leölési és ártalmatlanítási kapacitás) céljából gyakorlatilag időnyerést jelent, viszont késlelteti a fertőtlenítés elvégzésének idejét mely a korlátozások feloldása szempontjából fontos vonatkoztatási időpont.

A száj-és körömfájás vírus vizsgálatára a nemzeti referencia labatóriumok hálózata, valamint az uniós szinten kijelölt referencia laboratórium (Nemzeti Élelmiszer-, Környezet- és Munkabiztonsági Ügynökség /ANSES/ állategészségügyi laboratóriuma /Maisons-Alfort, Franciaország/, valamint a Sciensano szövetségi kutatóközpont egzotikus vírusokkal és különleges betegségekkel foglalkozó laboratóriuma /Uccle, Belgium/ által alkotott ANSES & SCIENSANO konzorcium) jogosult. Az Európai Unió Bizottsága által működtetett antigén bank a járványkitörések során a hatékony és gyorsan elérhető vakcinás védekezés egyik feltétele.

Fontos hangsúlyozni, hogy a betegségtől mentes országokban, így alapvetően Európában is, a preventív vakcinázás a betegség ellen nem lehetséges. A vakcinázás az azt bevezető ország esetében az élő állatokra és állati termékekre vonatkozó jelentős kereskedelmi korlátozásokat jelentene.

Állomány-felszámolás, mint a járványügyi védekezés egyik alapvető eszköze és a „járulékos” nehézségek

Az állományfelszámolás eszközét általában olyan betegségek elleni védekezés során alkalmazzák, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hatékony vakcina, vagy ha a betegség előfordulása más védekezési eszközt követően nagyon alacsony szintre csökkent, illetve, ha az ország mentes a betegségtől. A mentesség ténye, és annak fenntartásának módja (vakcinával vagy vakcina nélkül) az adott ország kereskedelmi lehetőségeire alapvető hatással van (többek között ez a magas patogenitású madárinfluenza elleni preventív vakcinázás egyik mérlegelendő kérdése is, ami az utóbbi években került terítékre több, a betegséggel sújtott országban).

Az 1980-as években az Európai Közösség országaiban a száj- és körömfájás elleni védekezés nem volt egységes, voltak országok, ahol teljes mértékben az állományfelszámoláson, máshol vakcinázáson alapult a védekezés. Az RSzKF szempontjából eltérő státuszú közösségen belül a mentes országok import korlátozásokkal védték a hazai állatállomány mentességét. Az Európai Unió egyik fő eszméje az áruk és szolgáltatások szabad áramlása, aminek alapfeltétele a betegségek ellenőrzésére és felszámolására irányuló közös szabályrendszer megállapítása és alkalmazása. Az uniós állategészségügyi jogszabályok alapján – tekintettel a vírus ragályos voltára – abban a gazdaságban, ahol a betegséget megállapították kötelező az állatok leölése, függetlenül attól, hogy egy adott egyed mutatja-e a fertőzöttség jeleit vagy sem. A fertőzött telepen kívüli tágabb területek esetében az adott tagállam eljáró hatósága a járványügyi nyomozás eredménye, valamint az adott terület sajátosságainak figyelembevételével dönt az állományfelszámolás kiterjesztésének szükségességéről.

Az állatok leölését alapesetben helyben kell megtenni, kivételes körülmények esetén a helyi hatóság ettől eltérő helyet is kijelölhet. Egy berobbanó járvány esetén a hirtelen felmerülő megnövekedett igény – humán erőforrás, eszköz, infrastruktúra – a hatékony védekezésnek komoly gátját jelentheti, mely miatt értékes időt veszít az érintett ország. Ezzel a problémával szembesült anno az Egyesült Királyság, vagy épp Hollandia is a 2001-es ragadós száj–, és körömfájás járvány idején. Az alkalmazott járványügyi intézkedések, azok kivitelezésének nehézségei, valamint a kiszállítási korlátozások állatjóléti problémákat is generáltak. Az Egyesült Királyságban a közel 6,5 millió állat leölése – kb. 4,5 millió közvetlenül a járvány miatt és további kb. 2 millió állat a felmerülő állatvédelmi okok miatt – és a keletkezett állati tetemek ártalmatlanítása, a kapcsolódó logisztikai, szállítási kapacitások korlátozott volta hatalmas terhet rótt a hatóságokra. A tetemek ártalmatlanítása kezdetben elsősorban a helyben elásás, illetve égetés útján történt. Az elásásnak a felszín alatti vízkészletek védelmét célzó jogszabályok, az égetésnek a lakosság környezeti terhelés miatti aggodalmai, valamint az égő tetemek látványának borzalmai szabtak határt.

Az 1967-es angliai járvánnyal ellentétben, amikor is a tetemek ártalmatlanítása jellemzően a farmokon, helyben történt, a 2001-es járvány során ez állati tetem feldolgozó üzemekben, vagy erre a célra kijelölt területen elföldelés útján történt. A környezeti és közegészségügyi szempontokat figyelembe véve az ártalmatlanítás elsődleges módszere az állati tetem feldolgozó üzem volt, de a kapacitások a járvány során ugrásszerűen megnövekedett igényt (a járvány csúcsán ez kb. 10 ezer tonna/nap volt) nem tudták fedezni, figyelemebe véve, hogy a normál vágóhídi működés igényét is ki kellett szolgálniuk. A járvány során a tetemek ártalmatlanítása azok tömeges elföldelése nélkül nem lett volna kezelhető. Ez mindenképpen új megközelítést jelentett az ártalmatlanítás módját tekintve. A védekezés során ezeket a területeket rendkívül gyorsan és különösebb konzultáció nélkül jelölték ki, azonban ez nélkül a vágóhídi működés és a járványkezelés együttes igényeit nem tudták biztosítani. Hasonló problémákkal – bár kevesebb kitöréssel és kevésbé elhúzó járvánnyal – küzdött Hollandia is, ahol szintén a feldolgozó kapacitás hiánya jelentette talán a legnagyobb nehézséget, de a feldolgozó kapacitás korlátai mellett az állományfelszámolások humán erőforrás igénye, a logisztikai problémák ugyancsak nehezítették a védekezést. A szuppresszív vakcinázás révén nyert időt kihasználva a humán erőforrás és az egyéb, infrastrukturális kapacitást is jobban be lehetett osztani, továbbá a helyben történő leölés mellett Hollandiában az oltott állatok egy részét leölés céljából központilag kijelölt helyre szállították, és az itt keletkezett állati tetemeket a feldolgozó kapacitások függvényében fagyasztva tárolták addig, míg azok megsemmisítése lehetővé nem vált.

A 2001-es járvány tapasztalataival, következményeivel rengetegen foglalkoztak, ennek a több országra is kiterjedő állategészségügyi, gazdasági problémáiról számos tanulmány született. Többek között ennek a munkának az eredménye, hogy a nem sokkal később – 2007- ben – történt újabb kitörés már közel sem tudott olyan széles körben elterjedt járvánnyá fejlődni.

A járvány egyik kevesebb figyelmet kapott árnyoldala az annak embereket érintő lelki hatása, így az érintett csoportok, állattartók, az ágazatban tevékenykedők, a járvány leküzdésben közvetlenül résztvevők körében kiváltott egzisztenciális és az újabb katasztrófától való félelemérzet miatti szorongás, valamint a hatóságokba vetett bizalom megingása.

A betegség magyarországi kártétele már most is mindenképpen kiemelkedő jelentőségű, egyes szakértők szerint az évtizedes negatív hatás sem túlzó. A folyamatban lévő fejlesztések, beruházások – legyen az infrastruktúra vagy nagyértékű genetika beépítése a termelésbe – megtérülését vagy akár magának a genetikai bázisnak a fennmaradását veszélyeztetheti egy ilyen krízis. A ragadós száj- és körömfájás sújtotta gazdálkodók állami kártalanítására vonatkozó rendelkezésekről szóló 72/2025. (IV. 10.) Korm. rendelet értelmében, amennyiben egy állományban a betegséget megállapítja a hatóság és ezért járványügyi intézkedés keretében az állomány felszámolásra kerül, az állattartó az államtól kártalanításra jogosult, amennyiben kötelezettséget vállal arra, hogy az állattartó telepet az intézkedés elrendeléskori rendeltetésének megfelelően, a vonatkozó engedélyek és előírások betartásával legalább három évig használja és üzemelteti, továbbá az állattartó telep állategységben kifejezett átlagos állatlétszáma az intézkedés elrendelésekor fennálló állatlétszámot három éven belül eléri. Amennyiben az állattartó ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a részére kifizetett állami kártalanítás összegének 40%-át a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összeggel köteles visszafizetni.

Állatjóléti vonatkozások

A betegség okozta elváltozások akár a szájüregben, akár a lábvégen jelentős fájdalmat okozhatnak az állatok számára. A leölések elhúzódása a beteg állatok szenvedésének elnyújtása miatt, a kiszállítási, mozgatási tilalmak a férőhelyi kapacitásokat meghaladó állománysűrűség miatt okozhatnak állatjóléti problémákat. A helyben történő leölés nagy kihívás elé állítja az állomány felszámolásában résztvevőket, továbbá a telepi körülmények között az állatleölés állatjóléti követelményeinek biztosítása is nehezebb, mint a vágóhidakon. Szintén az angliai járvány tapasztalataiból merítve, a felvezetés nehézségeiből fakadó durva bánásmód, a rögzítésbeli hiányosságok, a kábítás/leölés tökéletlensége, az élőállatszállítások anomáliái stb. számos problémát generáltak.

Kereskedelmet érintő korlátozások

Saját állatállományát, gazdaságát minden ország érthető módon igyekszik védeni, így a járvány kitörésével érintett országokat – de még a betegségtől jelenleg mentes Ausztriát is – egyes harmadik országok, és EU tagállamok is kereskedelmi korlátozásokkal sújtják. A tagállamok a fertőzött országból a területükre irányuló – a kórokozó terjesztésére alkalmas termék – beszállítást a járvány kitörésének megerősítését követően azonnal ideiglenes intézkedésekkel korlátozhatják. Amint azonban az Európai Bizottság a korlátozási övezeteket határozatban kijelöli, a tagállamoknak meg kell szüntetniük a nemzeti intézkedéseket, és helyette az uniós intézkedéseket kell alkalmazniuk.

Az állategészségügyi szolgálat által elrendelt korlátozó intézkedéseket a NÉBIH a honlapján folyamatosan frissítve teszi közzé, mely elérhető: https://portal.nebih.gov.hu/-/ragados-szaj-es-koromfajas-jarvany-kapcsan-elrendelt-hazai-intezkedesek . A kereskedelmi korlátozásokról a NÉBIH alábbi oldalán tájékozódhatnak: https://portal.nebih.gov.hu/rszkf-kereskedelmi-informaciok .

A ragadós száj- és körömfájáson kívül, az idei év folyamán Európa-szerte számtalan különböző járványkitörést regisztráltak a hatóságok: magas patogenitású madárinfluenza, házisertésben megállapított afrikai sertéspestis, kiskérődzők pestise, kéknyelv betegség, lovak fertőző kevésvérűsége, és sorolhatnánk (link: https://webgate.ec.europa.eu/tracesnt/adis/public/notification/outbreaks-current-year-report), így az állatállományokat és a gazdálkodókat folyamatosan nyomás alatt tartó fertőző betegségek magasszintű és következetes járványvédelmet követelnek mindenkitől.

A felhasznált források jegyzéke elérhető a szerkesztőségben.

Dr. Plachy Melinda
takarmányüzemi állatorvos
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.