A bendőfisztulás állatokkal végzett anyagforgalmi vizsgálatok fontos szerepet játszanak a kérődzőkkel kapcsolatos élettani és takarmányozási kutatásokban. A módszer segít megfigyelni és megérteni a bendőben lezajló bonyolult és összetett mikrobiális folyamatokat, pontos képet ad az egyes alapanyagok (pl. fehérjeforrások, aminosavak, zsírkészítmények) bendővédettségéről.

 A kérődzőkre jellemző emésztésélettani sajátosságok összetettsége megkívánja az adagok bendőben lebomló és le nem bomló fehérje- (RDP, UDP) és aminosav- (pl. metionin és lizin), strukturális (pl. hemicellulóz, cellulóz) és nem strukturális szénhidráttartalmának (pl. cukor és keményítő), valamint a felhasznált zsírforrások (pl. full-fat szója, védett zsír készítmények) tulajdonságainak és zsírsavösszetételének pontos ismeretét.
A felsorolt táplálóanyagok közül jelen cikkünkben az UDP (bypass) hányad pontos ismeretének jelentőségére szeretnénk felhívni a figyelmet az egyes fehérjehordozó alapanyagok vonatkozásában, hiszen a kérődzők fehérjeellátásában a bendőben képződő mikrobiális fehérje mellett az UDP hányadnak, valamint ezek vékonybéli emészthetőségének van kiemelt jelentősége.

A hazai takarmányozási gyakorlatra általánosan elmondható, hogy a takarmánnyal felvett fehérjék mintegy 70%-a lebomlik a bendőben. A nagytejű csoportok adagjában azonban a megfelelő minőségű és színvonalú termelés eléréséhez 35-40% közötti UDP hányadra van szükség a különböző szénhidrátfrakciók figyelembevétele mellett. A takarmányadagokban leggyakrabban alkalmazott fehérjehordozó alapanyagok bypass hányadát az 1. táblázat foglalja össze.

A táblázatban szereplő fehérjehordozók használatával kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy önmagukban a nagytejű csoportok bypass fehérjeigényét nem tudják fedezni, szükség van a különböző bendővédettségi eljárással kezelt alapanyagok alkalmazására is. A fehérjék bendőbeli lebonthatóságának csökkentésére többféle módszer létezik, köztük kémiai, fizikai és kombinált eljárások. Bár a kémiai és a kombinált technológiák hatékonyak, magas költségük miatt elsősorban a fizikai módszerek, különösen a hőkezelés terjedt el. Napjainkban a modern hidrotermikus eljárásokat alkalmazzák a fehérjék bendőbeli degradabilitásának mérséklésére. A hőkezelés során kulcsfontosságú a megfelelő hőmérséklet és időtartam beállítása, mivel a túlzott hőhatás nemcsak a bendőbeli lebonthatóságot csökkenti, hanem rontja a fehérje posztruminális (bendő utáni, vékonybéli) emészthetőségét is.

Abban az esetben, ha a gyakorlatban az egyes alapanyagok, ezáltal a napi adag UDP hányadát felülértékeljük, a telepen az állatok vérénekkarbamidszintje emelkedik és mellett szaporodásbiológiai problémák jelentkeznek. Kiemelten fontos tehát, hogy a felhasznált bendővédett fehérjeforrások UDP hányadára vonatkozóan releváns információval rendelkezzünk.
A fehérjék bendőbeli lebonthatóságának in vivo megállapítása állatkísérleti engedélyhez kötött tevékenység, amelyet a 1998. évi XXXVIII. törvény és a 40/2013 (II.14.) kormányrendelet egyaránt szabályoz (URL₁; URL ₂). Maga a vizsgálat szigorúan szabályozott körülmények között, bendőfisztulával ellátott állatokkal, in sacco módszer alkalmazásával történik.
Az in sacco technika a bendőbeli lebonthatóság meghatározására a legszélesebb körben elfogadott és alkalmazott módszer (Mehrez és Ørskov, 1977; Ørskov és McDonald, 1979). Az eljárás során 5 kb. 5×10 cm-es méretű, szabvány szerint előírt pórusméretű zacskókba („bag”-ekbe) kerülnek bemérésre az egyes alapanyagok és azokat bendőkanüllel ellátott, holstein-fríz tehenek bendőjébe helyezik (1. ábra) a módszer szerint meghatározott inkubációs időtartamra. Majd a kiindulási időpontban, valamint az adott inkubációs idő elteltével mért táplálóanyag-tartalomra vonatkozó adatokból határozzák meg az egyes alapanyagok UDP hányadát.

Ezek a kísérletek a már említett jogi és hatósági szabályozások miatt csak engedéllyel rendelkező kutatóközpontokkal vagy egyetemekkel való együttműködésekben, kontrollált körülmények között valósíthatók meg. Az idei évben lesz 10 éves a full-fat szója alapú védett fehérje- és zsírforrásunk, a Soyzin, amellyel még a piacra lépést megelőzően is végeztünk az UDP hányad meghatározására irányuló vizsgálatokat. Az elmúlt két évben a termékportfóliót és a bendőfisztulás állatokkal vizsgált alapanyagok körét új, saját fejlesztésű termékeinkkel bővítettük (Rapeex, Linolex). A vizsgálatokat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campusán végeztük. A Rapeex egy olyan extrahált repcedaraalapú bendővédett fehérjekészítmény, amely a megfelelő technológiának köszönhetően magas UDP-hányadot biztosít. A termék metioninban gazdag, így ideális kiegészítője lehet a lizinben gazdag Soyzinnak, támogatva az optimális aminosavellátást.

A Linolex egy olyan lenmagalapú védett fehérje- és zsírforrás, amely gazdag omega-3 zsírsavakban. Pozitív hatással van a szaporodásbiológiára, valamint csökkentheti a tejtermeléshez kapcsolódó üvegházhatású gázok kibocsátását is. A termék UDP hányada jelen vizsgálataink szerint a nyersfehérjére vonatkoztatva 60% feletti. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az általunk kidolgozott eljárásokkal az UDP hányadot a Rapeexnél 60%-ra, míg a Linolexnél 64%-ra sikerült megnövelnünk.

A vizsgálat végén kapott eredmények alátámasztották és igazolták, hogy a megfelelően beállított és folyamatosan ellenőrzött gyártási paraméterek mellett a jelenleg alkalmazott üzemi technológia biztosítja, hogy a védett fehérje forrásokat tartalmazó termékeink magas és stabil minőségben álljanak Partnereink rendelkezésére.

Borbély Fédra
termékmenedzser

Hatvan Zoltán
junior termékmenedzser
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.