Az állatorvosi járványtankönyvet idézve: „A ragadós száj- és körömfájás (rszkf, foot-and-mouth disease, FMD) a hasított körmű állatok, a szarvasmarha, a bivaly, a juh, a kecske, a sertés és a vadon élő kérődzők nagy ragályozóképességű, gyorsan terjedő, heveny lefolyású, lázas, általános tünetekkel és hólyagképződéssel járó betegsége.”
A fent idézett leíráson túl nem lehet megfeledkezni a betegség okozta direkt, valamint a védekezés során bevezetett járványvédelmi intézkedések kapcsán keletkező igen jelentős gazdasági kártételről, melyek a korlátozásokkal érintett területen, az ágazatban tevékenykedő szinte valamennyi résztvevőt sújtanak.
Történeti áttekintés
A betegség kórokozóját először 1897-ben azonosították vírusként, majd az 1920-as években francia és német tudósok három különböző szerotípust különböztettek meg, ezt követően az 1940-es és 1950-es években további négy szerotípust írtak le.
1922-ben Vallée és Carré francia és német kutatók a vírusnak két szerotípusát azonosították, és a származási régió szerint nevezték el őket: Vallée O-nak (Oise megye) és Vallée A-nak (Allemagne megye). Négy évvel később Waldmann és Trautwein három további szerotípust ismert fel, melyek közül kettő azonos volt a korábban leírt Vallée O és Valleé A szerotípusokkal, a harmadikat pedig Waldmann C-nek nevezték el. Ezekre a szerotípusokra ma már csak „O”, „A” és „C” szerotípusként hivatkozunk.
Az 1930-as és 1940-es években afrikai eredetű mintákból újabb három szerotípust sikerült azonosítani, ezeket Southern African Territories 1, 2, illetve 3, azaz SAT1, SAT2 és SAT3-ként jelölik.
Legkésőbb az 1950-es években Indiából és Pakisztánból származó mintákból sikerült a ma ismert hetedik szerotípust is meghatározni, melyet szintén eredetére utalva, Asia 1 szerotípusként tartanak számon.
Elterjedése
A ragadós száj- és körömfájás világszerte előfordul, különösen Afrika és Ázsia fejlődő országaiban. A második világháború után számos európai országban védőoltások révén sikerült hatékonyan védekezni a betegség ellen, és ennek eredményeképpen az 1980-as évek végére a betegség gyakorlatilag eltűnt Európából. Ettől kezdve az európai védekezési stratégia alapvetően vakcinázás nélkül, kizárólag állategészségügyi igazgatási intézkedéseken alapszik.
Jelenleg a betegségtől mentes Észak-Amerika, Európa – Németországtól, Magyarországtól és Szlovákiától eltekintve, Ausztrália, Új-Zéland és számos csendes-óceáni sziget, továbbá Dél-Amerika jelentős része. Az idei évben történt kitörések miatt az Állategészségügyi Világszervezet (World Organisation for Animal Health, WOAH) Németország mentes státuszát 2025. január 9-i hatállyal, Magyarországét 2025. március 3-i hatállyal felfüggesztette (https://www.woah.org/en/disease/foot-and-mouth-disease/#ui-id-2). Az alábbi ábrán a világ országainak állategészségügyi státuszai láthatók a ragadós száj- és körömfájás betegség tekintetében.
Az elmúlt években Európában több ízben is felütötte a fejét a vírus, és hol kisebb, hol nagyobb járvánnyá nőte ki magát.
2001 februárjában az Egyesült Királyság két esetet jelentett, melynek során vágóhídon sertésekben állapították meg a vírus O szerotípusa okozta megbetegedést. A járványügyi nyomozás alapján kiderült, hogy a kitörés kapcsán egy jelentős juh kereskedő is érintett volt, így felmerült az exportált állatok révén a vírus más tagállamba való terjesztésének lehetősége is. Ennek hatására az érintett tagállamok az Egyesült Királyságból a 2001. februárban beszállított fogékony állatok elkülönítését, illetve leölését megkezdték. Márciusra már Észak-Írországban is felütötte a fejét a betegség, majd hamarosan a vírus Franciaországban, Hollandiában és Írországban is megjelent. Kb. 1 hónap leforgása alatt az Egyesült Királyságban a kitörések száma elérte az ötszázat, a teljes járványidőszak alatt pedig 2030 járványkitörés alakult ki az országban. Állományfelszámolások, kereskedelmi korlátozások révén Franciaországban, Hollandiában és Írországban a járványt viszonylag hamar sikerült megfékezni, és ezek az országok 2001. szeptemberére visszanyerték mentes státuszukat, majd az Egyesült Királyságban a mentesség elérése pár hónappal később, 2002. januárban valósulhatott meg.
2007 augusztusában a 2001-es események megismétlődni látszottak, nem kis riadalmat okozva az Egyesült Királyság állattartóinak körében, amikor is Surreyben beteg szarvasmarhából származó mintából a száj- és körömfájás vírusának jelenlétét igazolta a vizsgáló intézet. 2007 szeptemberéig összesen 7 kitörés történt, ez alkalommal azonban más tagállam nem volt érintett. A járványt okozó vírustörzs az 1967-es kitörése során izolált törzshöz hasonlított, mely leginkább a nemzetközi diagnosztikai laboratóriumokban és a vakcinagyártásban használt törzsekhez hasonlított.
A 2000-2010-es években Törökországban és Oroszországban rendszeresen jelentkeztek járványgócok, melyeket döntően O, illetve A szerotípusba tartozó törzsek okoztak, kisebb részben az Ázsia 1 szerotípusnak voltak tulajdoníthatók. 2011-ben Bulgáriában, a török határtól 2 kilométernyire kilőtt vaddisznóból izolálták a vírus O szerotípusát. A bejelentést még 11 kitörés követte az országban, szarvasmarha, sertés, juh, kecske és bivaly állományokat is érintve.
2025. január 10-én a németországi Märkisch-Oderlandban, Brandenburg tartományban jelentett be ragadós száj- és körömfájás esetet a hatóság, melyben három vízibivaly pusztult el. Az elsőként elpusztult két állat tetemét egy tetemfeldolgozó üzembe küldték, míg a harmadik, egy nappal később elpusztult állat száj- és körömfájás tesztje pozitív lett. A nemzeti referencialaboratórium és az EU FMD referencialaboratóriumának eredményei azt mutatták, hogy a vírus O-szerotípusú, a szekvencia alapján 2024-ben Törökországban izolált vírustörzshöz hasonlít, és korábban a világ más részein, például Iránban, Indiában és Nepálban is előfordult. A kitörés miatt Németország mentes státusza felfüggesztésre került, igazgatási intézkedések és a fogékony állatok, valamint termékeik tekintetében kereskedelmi tilalmak léptek életbe.
Magyarországon 1973-ban jelent meg utoljára a betegség, azóta – a jelen kitörésig – az ország mentes volt a betegségtől. A mentesség felfüggesztéséhez a 2025. március 7-én megerősített, 1418 szarvasmarhát tartó kisbajcsi állattartó telepen megállapított kitörés vezetett. A telepen március 3-án takarmányfelvétel- és vízfogyasztás-csökkenést figyeltek meg üszőknél, majd március 5-én lázas általános tünetek mellett a predilekciós helyeken hólyagok megjelenését (szájakban, szutyakon, interdigitális területen) tapasztalták. A hatósági állatorvost értesítették, majd korlátozó intézkedések bevezetése mellett mintavételek történtek, melyből a Nemzeti Referencia Laboratórium március 6-án PCR vizsgálattal megerősítette a száj- és körömfájás vírusának jelenlétét. A laboratóriumi vizsgálat a vírus O szerotípusát azonosította, mely egy 2017-18-ban Pakisztánban izolált törzshöz hasonlít.
Március 8-án megelőző intézkedésként a kontakt gazdaságban az állatokat leölték, majd március 9-én megkezdődött a kitörés helyén is az állomány felszámolása. A járványügyi nyomozás kapcsán a hatóság vizsgálta a megelőző időszakban történt élő állat mozgást, a tejfelvásárlás útvonalait, a személyforgalmat, továbbá a telepen etetett takarmány eredetét, a szaporítóanyag származását, a víz és az állati melléktermék kezelését. A helybeni intézkedések mellett a hatóság a kitörés 10 km-es körzetében számba vette a fogékony fajokat tartó gazdaságokat, valamint mintavételekre került sor.
A kitörés miatt korlátozás alá eső területekről, az életbe lépett konkrét kereskedelmi korlátozó intézkedésekről és azok időbeli hatályáról kérjük, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) tematikus oldalán tájékozódjanak (link: https://portal.nebih.gov.hu/rszkf-kereskedelmi-informaciok).
Az állományaik védelme érdekében az állatkertek is reagáltak a megbetegedésre, van, ahol az állatsimogató részleg nem látogatható, de olyan intézmény is van, mely átmenetileg bezárta kapuit a látogatók elől.
2025. március 21-én a szlovák állategészségügyi hatóság a dunaszerdahelyi járásban három, a magyar határ közelében lévő településen (Medve, Csiliznyárad, Baka) szarvasmarha állományokban állapította meg a betegséget. A három érintett telepen összesen 2771 állatot tartanak: 1699 tejelő tehenet, 501 borjút, 492 üszőt és 79 bikát. A kitörések körül meghatározott védő-, és megfigyelési körzetek magyarországi területre is átnyúlnak, így Győr-Moson-Sopron vármegyében újabb korlátozások léptek hatályba.A szlovákiai és a magyarországi kitörések körül meghatározott védő-, és megfigyelési körzeteket az alábbi ábra szemlélteti:
Kórokozó
A betegség kórokozója egy szimplaszálú RNS-t tartalmazó, Picornaviridae családba tartozó Aphtovirus, melynek jelenleg 7 – O, A, C, Asia 1, SAT 1, SAT 2 és SAT 3 – szerotípusát ismerjük. Bár az egyes szerotípusok okozta megbetegedések klinikai képe hasonló, ezek között keresztimmunitás nem áll fenn. Az egyes szerotípusok a világ különböző területein vannak jelen, azonban a C szerotípust a WOAH/FAO FMD-referencialaboratóriumok hálózata 2004 óta nem izolálta.
A vírus a környezeti hatásokkal szemben viszonylag ellenálló, hűvös, nedves közegben vagy beszáradva hetekig, fagyasztott húsban hónapokig fertőzőképes maradhat. Könnyen inaktiválható azonban 56 0C felett, savas környezetben (pH 6 alatt) vagy erős lúgban (pH 12-13 felett). Hatékony fertőtlenítőszernek bizonyul az 1-2%-os NaOH és KOH, vagy az erősen savas fertőtlenítőszerek. Szalmás trágya szakszerű füllesztéssel 2-3 hét alatt, hígtrágya kénsav hozzáadásával (pH 6 alatti kémhatás elérésével) fertőtleníthető, míg csontozott húsban 1%-os tejsavoldattal bepermetezve, 8-10 0C-on pár napon belül inaktiválódik a vírus.
A betegség járványtana, kórfejlődése, tünetei
A vírus iránt természetes körülmények között fogékonyak a házi és vadonélő kérődzők és a sertés, de megbetegedhetnek a teve- és lámafélék és egyes rágcsálófajok is, bár ezekben a betegség lefolyása jóval enyhébb. A fertőzés fenntartásában a vadonélő állatok szerepe mérsékelt jelentőségű. A fogékony állatok fertőződésének forrásai lehetnek a még tünetmentes, lappangási stádiumában lévő vagy átvészelt vírushordozó állatok, az ilyen állatokból származó nyers állati termékek (hús, tej, gyapjú), vagy trágyával, fertőzött állatok váladékával szennyezett alom, takarmány stb. A vírus ragályozóképessége nagy, az állományon belül gyorsan terjed, a terjesztésében ragályfogó tárgyak (eszközök, járművek, ruházat) szerepe jelentős. A vírus állományon belüli vagy állományok közötti terjesztésében lehet szerepe az embernek és a nem fogékony állatoknak is (kutya, macska, madarak).
A fogékony állatok többnyire szájon át (sertések) vagy belégzés útján (szarvasmarha) fertőződnek. A szervezetbe jutott vírus a garat szöveteiben elszaporodik, majd a vérárammal eljutva a predilekciós helyekre (száj és az előgyomrok nyálkahártyája, lábvégek és a csecsbimbók bőre) a betegségre jellemző, hólyagképződéssel, kimaródással járó elváltozásokat hoz létre.
Az állatok a fertőződést követően hamar, már a 9. órától üríthetik a vírust. Nagy számban ürül a vírus a felszakadt hólyagok váladékával, hámcafattal, nyállal, de ürül a tejjel vagy akár ondóval is. Vírusürítés szempontjából a sertés jelentősége kiemelendő, mivel nagyon nagy tömegben üríti a vírust. A fertőzést követően, 7-11 nap múlva a vírusürítés általában megszűnik, de a szervezet nyirokszöveteiben, valamint a szarutok alatt tartósan fennmaradhat, ezáltal az átvészelt állatok később potenciális fertőzési forrást jelenthetnek. A szarutok leválásával, kopásával felszabaduló vírus ugyancsak a betegség egy későbbi lehetséges fellobbanását eredményezheti az állományban.
A betegség lappangási ideje általában 2-7 nap, sertésben ennél kissé rövidebb, 2-3 nap. Szarvasmarhákban kezdeti tünetként láz, étvágycsökkenés és a tejtermelés visszaesése figyelhető meg, majd 2-3 nap múlva főleg a szájüregben, nyelven, csecsbimbókon, valamint a lábvégeken megjelennek a tipikus elváltozások. Sertéseknél a hólyagok elsősorban a túrókarimán és a lábvégeken jelentkeznek, a lábvégek érintettsége miatt kutyaszerű ülés is megfigyelhető. A csecseken jelentkező hólyagos elváltozások sertéseknél kevésbé jellemzők. Juhokban a betegség általában enyhébb lefolyású, az elváltozások főleg a lábvégeken látszanak, ennek következtében sántítás uralja a klinikai képet. Kecskéknél a szájüregi elváltozások dominálnak.
A nyálkahártyákon, csecsen, lábvégen megjelenő hólyagok pár napon belül felszakadnak, cafatolt szélű, felületes kimaródások jelennek meg. A kimaródások alapja élénkvörös, melyek 7-10 nap alatt lassan behámosodnak, de a szennyeződésnek kitett felületek másodlagos bakteriális felülfertőződés miatt hegképződéssel gyógyulnak. A szájüregi nyálkahártya irritáltsága miatt a nyáltermelés fokozódik, ez az állatok csámcsogása során habbá verődhet vagy – főleg szarvasmarhában – cipőfűzőszerűen lóg a szájukból. A lábvég érintettsége okozta fájdalom miatt az állatok nem szívesen mozognak, tipegnek, sántítás is megfigyelhető. A pártaszéli kimaródások a szarutok alatti csülökirhára is ráterjedhetnek, és az ilyen súlyosabb esetben – jellemzően sertésben – a szarutok leválhat.
Míg fiatal egyedek fertőződése esetén szívizombeli elváltozások (szívizomelfajulás, szívizomgyulladás) általában az állatok elhullását okozzák, addig a felnőtt állatok többnyire átvészelik a betegséget, melynek következtében aktív immunitás alakul ki az adott vírustípus ellen. A védettség időtartama függ a kórokozó szubtípustól, az állatfajtól, valamint az egyed fiziológiai állapotától is (sertésben még homológ fertőzéssel szemben is rövid, mindössze pár hónapos védettség alakul ki).
A betegség laboratóriumi megerősítése a kórokozó kimutatásával (RT – PCR) vagy szerológiai vizsgálattal (ELISA) történik. A ragadós száj- és körömfájás vírus vizsgálatát kizárólag a Nemzeti Referencia Laboratórium (Nébih Állategészségügyi Diagnosztikai Laboratórium Igazgatóság) végzi.
Védekezés
A védekezés lényege a jelen helyzetben a fertőzés lokalizálása, a vírus tovább terjedésének megakadályozása, majd a mentes állapot újbóli elérése és fenntartása.
A betegség ellen vakcinázni, vagy a beteg állatot gyógykezelni tilos. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik, így már a gyanú esetén is (az állományban jelentkező lázas általános tünetek mellett fellépő hólyagképződés) a területileg illetékes hatósági állatorvost azonnal értesíteni kell!
Gyanú megállapítása esetén fontos az adott állomány mielőbbi izolálása, a szükséges mintavételek elvégzése és a diagnózis megállapítása. A betegség beigazolódása esetén a helyi zárlat elrendelése, a fertőzött és a fertőzésre gyanús állományok leölése, majd a tetemek, valamint a kontaminálódott eszközök, anyagok ártalmatlanítása, a terület fertőtlenítése következik.
A zárlati intézkedés vonatkozik az állat-, és személyforgalomra egyaránt. A járványügyi nyomozás során vizsgálni kell a telepre és a kontakt gazdaság(ok)ba a lappangási időben beszállított állatok, állati- (pl. szaporítóanyag) és egyéb termékek, továbbá takarmány eredetét, személyforgalmat, dolgozók mozgását, az állattartással kapcsolatos szolgáltatások, termékek útvonalát (takarmányszállítás, állati eredetű melléktermékek szállítása, állatszállító, tejgyűjtő stb.).
A kitörés körül 3 km sugarú megfigyelési zónát és ezt is magába foglaló 10 km-es védőzónát határoz meg a hatóság. Ebben a zónában számba kell venni a fogékony állományokat, a fertőzöttség feltárása érdekében el kell végezni ezen állományok vizsgálatát és a fertőzöttség megállapítása céljából mintát kell venni. Mind a megfigyelési-, mind a védőzónában kereskedelmi korlátozások lépnek életbe, melynek alapvető célja minden, a kórokozó terjesztésére alkalmas tevékenység korlátozása. E tekintetben kiemelt kockázatot jelent az állatok szállítása, technológiai mozgatása, állati termékek szállítása, állatbemutatók, állatversenyek rendezése. A korlátozó intézkedések a megfigyelési-, és védőzóna tekintetében némiképp eltérnek, de a cél minden esetben a kórokozó terjedésének megakadályozása. A vágóállatok vágóhídi szállítása bizonyos feltételek teljesülése mellett, zónán belül általában megengedett.
Zárlati időszakban az állattartó telepek személyforgalmát a lehető legminimálisabbra kell csökkenteni, a halasztható munkákat – amennyiben ezzel az állatok jóléte nem sérül – halasztani kell, ezzel is csökkentve a telepre belépők számát. A fertőtlenítésre fokozott figyelmet kell fordítani, kifejezetten a kórokozó tulajdonságait figyelembe véve.
A védekezés részletes szabályairól a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésről szóló 23/2005. (III. 23.) FVM rendelet rendelkezik (link: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500023.fvm)
Közegészségügyi vonatkozások
Az RSZKF vírusa okozta emberi megbetegedés ritka és általában enyhe tünetekben nyilvánul meg (lázas általános tünet, hólyagképződés a körömágy környékén, szájüregben), de tünetmentes fertőződés is előfordulhat. A fertőződés történhet a beteg állatokkal való érintkezés vagy nyers tej fogyasztása során, esetleg magával a vírussal történő laboratóriumi munka következtében. A fertőződés elkerülése érdekében expozíció veszélye esetén védőöltözetet kell viselni, továbbá a tejet fogyasztás előtt forralni szükséges.
A Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. a járványhelyzetre reagálva saját biológiai biztonsági intézkedéseit felülvizsgálta, és különösen a kiszállításokat tekintve szigorításokat vezetett be, melyekről Partnereinket tájékoztattuk.
Források:
A háziállatok fertőző betegségei (Szerk.: Varga János, Rusvai Miklós, Fodor László) pp 404-411., MÁOK Kft., Budapest, 2018.
https://www.wrlfmd.org/foot-and-mouth-disease/history
https://www.woah.org/en/disease/foot-and-mouth-disease/
https://www.wrlfmd.org/foot-and-mouth-disease/serotypes
Final Report on International Conference on Control and Prevention of Foot and Mouth Disease, Brussels 12 – 13. December 2001. https://food.ec.europa.eu/document/download/d2a2dab9-2e2f-4839-ba4f-876053c3b1a5_en?filename=ad_control-measures_fmd_20011212_conf.pdf
https://food.ec.europa.eu/animals/animal-diseases/diseases-and-control-measures/foot-and-mouth-disease_en
https://webgate.ec.europa.eu/tracesnt/adis/public/notification/outbreaks-weekly-report
https://svps.sk/vyskyt-slintacky-a-krivacky-slak-na-slovensku/
Dr. Plachy Melinda
takarmányüzemi állatorvos
Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.
